Nincs olyan ember Magyarországon, aki ne ismerné a Túró Rudi-t. Mindenki ismeri, és én még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy utálja. Ezután nem lesz nehéz bizonyítani a cím helytállóságát, viszont úgy érzem, hogy szánnunk kell néhány sort eme kiválóság tiszteletére.
Ezt pedig azért gondolom, mert bár számunkra már teljesen természetes, a „desszert” neve hagy némi kívánnivalót maga után géjségi szempontból. Soha vagy ritkán gondolunk bele, hogy egy túrós rudat veszünk a boltban.
Egyébként tudni kell, hogy a név bevezetésekor kisebb botrány kerekedett, nyilván a géj áthallás miatt. Ezért is most el kívánok törölni minden olyan gondolatfoszlányt is, amely a Túró Rudi géj voltára irányulna.
A Túró Rudi király cucc, ezt bizonyítja az is, hogy többen is próbálták utánozni (Danone „géj” Rudi), valamint több országban is gyártanak bevallottan Túró Rudi hasonmásokat. Bár a Piros Pöttyös az igazi, azért megemlítném milyen néven futott be más országokban. Ausztria: Landfrisch Rudi, Észtország: Vanilla Ninja, Kína: Túró Kiittyy, Lengyelország: Danio Batonik, Európában általánosan: Dots.
Több barátommal beszéltem a Túró Rudiról, és végezetül az ő gondolataikat osztanám meg (tudom, klasszikusokat csak pontosan, vagy sehogy, de nem emlékszem, ezért megpróbálom a lényegét visszaadni):
„A Túró Rudi, a világ legviccesebb dolga. Az oroszok ideküldtek egy kiló túrót, mire mi azt mondtuk: Áh, ez így szar önmagában, vonjuk be csokival!” (SZV)
a másik:
„A Túró Rudiból nem elég egyet megenni, mert mire elkezded, már el is fogyott. Olyan, mint egy rossz ribanc. Felizgat, aztán otthagy. ” (PM)
Ki-ki, értékelje a véleményeket saját belátása szerint. Egyet viszont biztosra állíthatok: a Túró Rudi NEM GÉJ!
Utolsó kommentek