GÉJ vagy NEM GÉJ?

Már az igazolványképek felhasználási módja is erősen indokolatan, hiszen az igazán fontos okmányokhoz helyszínen csinálnak fotókat, a nem túl fontos igazolványoknál pedig gyakorlatilag nem is kell a kép. Azonban ott van egy különleges kategória, a "nem vagyok fontos, de annak akarok tűnni", így sajnos egy egyetemi indexhez vagy egy kondibérlethez szükségünk van fotókra. Igazából ezzel nincs is nagy baj, tényleg igazolni kell magunkat, na de akkor mit is tegyünk ilyenkor?

A képszerzés klasszikus metódusa az, hogy elmész egy fényképészhez (kutatásaim alapján Budapesten 2009 óta senki nem csinált ilyet) vagy inkább keres egy automatát, ahol 800-1000 forintért pár percen belül hozzádvágnak négy fotót. Csakhogy! Minek neked négy? Miért fizetnél 1000 forintot ezért? Ezeket a kérdéséket olyan szívesen feltenném minden embertársamnak, aki ezzel a módszerrel szerez igazolványképeket. Van ugyanis egy elképesztően "modern" módszer, ami abból áll, hogy fogod magad, és a megadott méretre szabod a facebookos profilképedet vagy bármilyen elfogadható fotódat, és a legdrágább fotópapírra színesben nyomtatva kapsz magadról 16!!!! képet kb. 200 forintból. 

Emberek! Ne dőljetek be az igazolványkép-készítő maffiának! Az igazolványkép-készítés GÉJ! 

A téma géjségét amúgy tovább bizonyítva, hogy a világ hivatalosan is leggéjebb filmjének, az Amélie csodálatos életének a férfi(?) főszereplője abban talál boldogságot, hogy eldobott igazolványképeket gyűjt a metrós fülkék mögül... Lehet ennél géjebb dolog a világon???

A GVNG nagy szeretettel fogad vendégposztokat is - már korábban is publikáltunk remek olvasói bejegyzést - így nagy örömmel közöljük a következő elemzést is, eszgbr tollából. 

A téma nem is lehetne aktuálisabb, egész Magyarország a pénteki svéd-finn mérkőzés lázásban ég, de hát géjeztünk már mi le népszerűbb dolgokat is, úgyhogy csak annyit tennék hozzá a poszthoz, hogy HATERS GONNA HATE.

(Ja, meg annyit, hogy a szerkesztőség nem feltétlen ért egyet mindennel, ami az alábbi posztban megjelenik.)

A magyar foci borzasztó. Így van ez ma, így volt ez húsz éve is, a magyar foci azóta rohad, amióta létezik.

Normális ember meg meccsre végképp nem jár, aki esetleg mégis valamelyik lepukkant stadionunkban szeretné eltölteni a néhány szabad hétvégi óráját, annak a környékbeli késdobálókban szocializálódott „szurkolók” biztosan elveszik a maradék kedvét. Sőt, ezek a huligánok a békés – amúgy a meccseket messze elkerülő – lakók életét is megkeserítik, egy-egy Fradi-Újpest meccs előtt/alatt/után egész kerületeket amortizál le az olcsó szesztől megrészegült orkhorda.

De mivel is lehetne jobban bizonyítani egy ország labdarúgásának színvonal(talanság)át, mint a nemzeti válogatott szereplésével. 25 évvel a magyar futball Mohácsaként elhíresült irapuatoi vereség után felnőtt válogatottunk még mindig nem jutott ki egyetlen Európa vagy Világbajnokságra sem. Azóta egy egész generáció nőtt fel a kilátástalan harcon amelyet az aktuális selejtezőcsoport negyedik helyéért vívunk, kérészéletű fellángolásainkat olyan kijózanító vereségek követték, mint a Máltától vagy Moldovától elszenvedett csapások.

Hát igen, eljutottunk arra a szintre, hogy egy olyan tyúkszemnyi dologról írjunk, mint egy rohadt mobilos játék, de ma reggel úgy keltem fel az ágyból, hogy nekem MA AZ ANGRY BIRDS-RŐL KELL ÍRNOM, úgyhogy tessék.

Az Angry Birds igazából egy nagyon primitív játék, ami arról szól, hogy egy csúzli segítségével kell madarakat kilőni malacokra, és ha minden sertést elpusztítottunk, akkor jéjz, nyertünk. Nyilvánvaló, hogy a játékiparban igazából újat nem lehet mutatni, így ebben a programban sincs semmi újdonság, azonban valaminek történnie kellett, hiszen az Angry Birds gyakorlatilag az okostelefonok, tabletek legalapvetőbb alkalmazásává vált - kb. olyan ez a viszony, mint a Windows-Pasziánsz párkapcsolat.

Igazából ezzel nem is lenne valójában probléma, a Pasziánsz a világ legkevésbé géj játéka (fun fact: még a matematikusok sem tudják, hogy mekkora a nyerési esély a Pasziánszban), de az Angry Birdssel, illetve annak a hájpjával kettő darab óriási problémám van, ami sajnos a géjzónába küldi a játékot.

Az első probléma az, hogy egész egyszerűen nem tudok feldolgozni, hogy egy olyan zseniális terméket, mint egy okostelefon, azzal kell reklámozni és hájpolni, hogy "HÉ HAVER, EZEN TUDSZ ENGRIBÖRDZÖZNI!", de ez igazából semmi ahhoz képest, hogy a T-Mobile alsó kategóriás okostelefonjait (amin erősen szaggat az AB) úgy próbálja eladni, hogy "HÉ HAVER, HA MEGVESZED EZT, AKKOR KAPSZ HOZZÁ KÉT ENGRIBÖRDZÖS PÁRNÁT!"

Most komolyan? Persze a T-Mobile nem áll meg ennyinél, hiszen itt van ez a hihetetlenül látványos és fölösleges ÉLŐ Angry Birds, ami azért szerintem valójában nem okozott akkora orgazmust a környéken bámészkodóknak, mint ahogy a videó mutatja...

Na de, nézzük, mi is a másik probléma. Hm. Ja, igen, az Angry Birds igazából egy kurva szar játék. Egyrészt a játékmenete elképesztően monoton, másrészt pedig az első pár überkönnyű pályát átlépve igazából undorítóan nehézzé válik. Lehet, hogy nem én vagyok a legjobb Angry Birds-játékos, de megmondom őszintén, engem azért felbaszott az, hogy mondjuk egy rohadt órát töltök egy szinten, hogy mind a 6 rohadt madarat tökéletes szögben lőjem ki, és azután is imádkozzak azért, hogy a rohadt bukósisakos malacot pont fejbebassza az az üvegtégla, szóval abbahagytam a játékot a francba a harmadik youtube alapján megcsinált pálya után.

Azóta boldog emberként élek, rájöttem, hogy rengeteg, egymilliószor királyabb játék található még a piacon - olyanok is, amiben van reális esélyem arra, hogy magamtól megcsináljam a pályákat és olyanok is, amik egyszerűen csak SZÓRAKOZTATÓAK. Így hát az ítéletem nem más, minthogy az Angry Birds GÉJ- higgyétek el, lehet nélküle is élni!

Mielőtt elmélyülnénk a bejegyzés mocskában, kiemelném, hogy NEKEM NINCS FILA táskám, így azt hiszem, kellően objektíven tudok viszonulni ehhez a kérdéshez.

Nos, ugye, kezdetben volt a TESCO és a FILA, akik kitalálták, hogy milyen jó kis marketingkampány lenne, ha vásárlás után kapott matricákért menő FILA táskákat lehetne venni fillérekért - a TESCO ugye ész nélkül pörgetheti az akciót, a FILA meg eladhat egymillió táskát. A végkifejletet ismerjük: az indokolatlanul hosszú ideig tartó akció során több csillió FILA táska lelt gazdára, ennek következtében mindenütt, de TÉNYLEG mindenütt szembejönnek ezek a táskák.

Az akció véget ért, a FILA cégnél azonban foghatják a marketingesek a fejüket, ugyanis ezzel a lépéssel gyakorlatilag sikerült tönkretenniük a márka hosszú évek alatt felépített imázsát, sőt a márka bolti eladásai (szemben a tescós eladással) a tizedére csökkentek az utóbbi pár hónapban - nyilvánvalóan az akció következtében. (A gazdasági hatásokról bővebben itt: hvg.hu/panorama/20110824_ciki_vagy_nem_a_fila_taska).

A márka tehát tönkrement, a FILA most már "ciki", és mindenki megbélyegzetté vált, aki egyáltalán fel meri venni, sőt, egész vicc-hadjárat indult a magyar internet már korábban bemutatott pöcegödreiben, ami lassacskán jobban túlburjánzott, mint a táskaeladások.

Régóta üzemel egy tumblr mikroblog, aminek semmi más célja nincs, csak FILA táskát viselő emberekről készült fotókat feltölteni, és az utóbbi pár hétben kb. egymillió viccet hallottam, és beismerem, hogy én magam is felkacagtam azon, hogy minden nap a FILAtorigát megállón megyek keresztül, de könyörgöm, legyen már elég ebből!

Ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor egy dologba nem tudunk belekötni, a FILA táskák igen is minőségi termékek potom áron, így igazából a világon senkit nem lehet azért hibáztatni, hogy egy jó terméket valóban használ, és ha leszarja, hogy egy csomó másik embernek is ilyenje van, akkor aztán a világon semmi géj dolog nincs benne.

Pláne úgy, hogy az uniformizált táskákon leghangosabban nevető emberek ugyanúgy a tömegtermelés csodáit élvezik, csak éppen az egyen-iPhone-okon nem nevetünk hangosan, pedig a FILA-táskánál vagy tíz modell közül lehetett válogatni, addig az iPhone-oknak még a színét sem lehetett kosztumizálni... (Természetesen még rengeteg példát hozhatnék arra, hogy mennyire nem vagyunk egyéniségek, de igazából ezzel a kis Apple-gyűlölettel most megelégedtem, mindenki tudja, hogy miről van szó...)

A következtetés tehát egyértelmű: a FILA táska egyáltalán NEM GÉJ (legalábbis semmivel nem géjebb, mint egy iPhone), viszont a FILA táskáról szóló viccek/blogok/fikázások lehet, hogy egy pár percig viccesek voltak, de most már igazából csak GÉJek.

Hogy mi? Új poszt a GVNG-n? Nem is akarnám igazából nagyon kommentálni a dolgot, a lényeg az, hogy ha van ötletünk és időnk, akkor tökre fogunk bejegyzéseket írni, de nem hiszem, hogy túlságosan nagy rendszerességre számíthattok.

Na de, a lényeg az, hogy időm igazából annyi van, mint a tenger mostanság, és igazából van egy-két elviselhető ötletem is, szóval engedjétek meg, hogy prezentáljam legújabb elméletemet, miszerint a Foursquare NEM GÉJ.

Megmondom őszintén, ha fél évvel, egy évvel ezelőtt kérdeztétek volna meg tőlem, hogy mi a véleményem erről az alkalmazásról (újszülöttek kedvéért: a foursquare lényegében annyit tud, hogy be tudsz csekkolni arra a helyre, ahol éppen vagy), akkor hosszasan magyaráztam volna el, hogy miért ez a világ legnagyobb fassága. Igazából a legerősebb érvem az volt, hogy ez mind szép és jó, hogy te be tudod jelölgetni, hogy épp merre jársz, de amíg nincs más, aki rajtad kívül használja és követi a dolgokat, addig igazából nem mész vele semmire.

Éppen itt történt egy óriási változás, hiszen az okostelefonok berobbanásával ugrásszerűen elkezdett növekedni a foursquare felhasználók száma, és pár hónap alatt elérte (legalábbis az én köreimben) azt a kritikus tömeget, ami valójában szükséges ahhoz, hogy működjön az alkalmazás*.

* Óriási paradoxon amúgy, de gyakorlatilag az volt a szitu, hogy: "Amíg nincsenek sokan a foursquaren, addig nincs értelme ÉS amíg nincs értelme, addig nincsenek sokan a foursquaren." 

Innentől kezdve viszont nincs megállás, a foursquare azóta többször is kellemesebbé tette az életemet:
- megkímél a telefonálgatástól, hiszen jelzi azt, hogy ki van ott és ki nincs ott az adott helyen
- ad hoc programajánlatot ad azzal, hogy úton valahová beugrasz egy ismerőshöz, mert látod, hogy éppen ebben és ebben a kocsmában vagy
- mindig látod, hogy az adott este épp hol folyik a történés
- ÉS MÉG INGYEN SÖRT IS KAPTAM azért, hogy becsekkoltam egy helyre!

Ismerjük el, hogy a Foursquare szebbé, jobbá és boldogabbá teszi az életünket, persze, ha mi és ismerőseink is becsületesen használják, mert másképpen nincs értelme az egésznek. A privacy és a magánszféra miatt aggódóknak pedig igazából annyit mondanék, hogy egyrészt csak te döntöd el, hogy ki láthatja, hogy merre jársz éppen, másrészt pedig nehezen tudok elképzelni, hogy olyan elképesztően titkos dolgokat csinál az ember, amit titkolnia kell a saját barátai elől...

Így hát, az ítélet könnyű és egyértelmű: a Foursquare NEM GÉJ, sőt ennél csak folyamatosan nemgéjebb lesz az idő múlásával!

Akik követték az eddigi írásaimat, azok tisztában lehetnek azzal, hogy általában lelkesedek mindenféle internetes menőségek iránt, de azért mindig akad egy-két olyan szolgáltatás, aminél soha nem értettem a hájpot.

A legjobb példa erre egyértelműen a Twitter (jó, a Tumblr még jobb példa, de arról még írni is derogál), amit egész egyszerűen nem sikerült felfognom az évek során, de úgy tűnik nem én vagyok egyedül.


Hogy a géjséget bebizonyítsam, először elmesélem a saját tapasztalataimat a Twitterrel kapcsolatban, majd idézek egy-két szakmai cikkből, amelyek világosan bizonyítják, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak.

Online kockaként egészen hamar, már 2009 elején regisztráltam a Twitterre, majd azonnal meg is állapíthattam, hogy gyakorlatilag semmi értelme nincs használnom, hiszen 0 általam ismert van regisztrálva, a random celebekre pedig egyáltalán nem vagyok kiváncsi.

Később kicsit változott a helyzet, ugyanis szűk baráti társaságunkból mindenki regisztrált, majd aktívan használni kezdte az oldalt, ami ugyan azt jelentette, hogy már történtek dolgok a Twitteren, de valójában pontosan annyit tudott nyújtani, mint egy hatszemélyes levlista. Annyi kivétellel, hogy a levlistára nem írom fel, hogy épp most megyek el a boltba/wc-re, vagy nem ismétlem meg 6-szor, hogy mennyire nincs kedvem tanulni...

Ilyenekről maradhatunk le, ha nem vagyunk fenn Twitteren!

Azóta teljesen kivontam az életemből a Twittert, és egyáltalán nem is hiányzik, ugyanis a Facebook pontosan ugyanazt nyújtja, mint a Twitter, csak nincsen idióta 140 karakteres limit, fenn van minden ismerősöm, nem frissít mindenki állapotot 5percenként, megjelennek a képek és a videók és még vicces/nemvicces alkalmazások is vannak rajta!

Ami igazán elégedettséggel tölt el, az az, hogy nem csak én gondolkodom így: bár a jelenlegi trendek szerint a Twitter nagyon menő, ha valaki egy kicsit mélyebben beletekint, akkor meglátja, hogy az aktív felhasználók száma csak töredéke az összes regisztráltnak, tele van spammel, a magyar jelenlét pedig még mindig minimális.

A hab a tortán pedig az, hogy a cég vezetése is tisztában van azzal, hogy a sztárolás ellenére semmiféle üzleti modell nem áll a cég mögött, az alapítás óta körülbelül 0 profit folyt be a céghez, és nagy valószínűséggel a közeljövőben sem fogják megtalálni az aranytojást tojó tyúkot (lásd a Google szenvedését az amúgy zseniális YouTube-bal). 

Nem vagyok egy Nostradamus, de azért egy kisebb összeget fel mernék rakni arra, hogy a jelen második legGÉJebb internetes szolgáltatására 10 év múlva már senki sem fog emlékezni...

Először is, tisztában vagyok azzal, hogy a Forma-1-et valójában Formula 1-nek hívják, de ezt az elnevezést kb. 10 éve bojkottálom - ugye, hogy mennyivel jobban hangzik az első verzió? 

A Forma-1-et mindenki ismeri, azonban korántsem szereti is mindenki - lépten-nyomon csak a kritikákat hallom arról, hogy mennyire unalmasak a versenyek, csak az autók számítanak, maximum aludni lehet rajta vasárnap délután, satöbbi, satöbbi. Ilyenkor egy picit mindig kinyílilk a zsebemben a bicska, ugyanis engem már 16 éve soha el nem múló szerelem fűz ehhez a sportághoz - még mindig élénken bennem él a pillanat, amikor először megpillantottam Rubens Barichellot a sárga Jordan-ben anno 1995-ben...

Leggyakrabban talán azzal indokolják a versenyek unalmasságát, hogy egyáltalán nincsenek előzések - de kérdem én: mit vártok? Egy raliversenyen például 0 előzés van, hiszen a rali gyakorlatilag egy végtelenített időmérő edzés, de ott van az ellenpélda is, a NASCAR versenyek pontosan azért bugyuták és unalmasak, mert semmi más nem történik azon kívül, hogy a pilóták folyamatosan előzgetik egymást.

A Forma-1-ben pont ez a csodálatos: megtalálja az egyensúlyt a pilóták és az autók, az előzések és a körözgetés között, olyan minőségi élményt nyújtva, ami miatt akár hajnal 3-kor is bármikor felkelek, hogy élőben nézzem meg (kár, hogy csak az Ausztrál Nagydíj idején van erre lehtőség).

Ha pedig egy kicsit nagyobb képet vizsgálunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a Forma-1 világa tele van elképesztően NEM GÉJ dolgokkal. A Forma-1-ben gyakorlatilag mindenkinek szupermodell barátnője van, még a cirkusz atyjának, az egymillió éves Bernie Ecclestone-nak is jutott belőlük pár darab.

Aztán ott vannak még a lenyűgöző pályák, a világ legszebb városának szívében futó Monacoi Nagydíj, a szívünknek oly kedves hazai futam, a lélegzetelállító Abu-Dzabi, vagy az éjszakai versenyek házigazdája, a Szingapúri Nagydíj.

És ha mindez nem elég, könyörgöm, nézzük meg ezt a videót - hát lehet ennél fantasztikusabbat alkotni versenypályán?

Remélem, titeket is sikerült meggyőznöm, de igazából leszarom, a lényeg az, hogy a Forma-1 elképesztően NEM GÉJ.

Ui: Nem, nem a futam alatt írtam bejegyzést, csak mostanra időzítettem. Problem? 
 

     Yo géjz! 

Most már énis visszatérek szaja és karringsz barátunk után. Noha sokat kalandoztam a sorozatok (végigdaráltam vagy 3 különbözőt) és játékok világában (le sem merem írni, hogy hány óra tiszta játékidő:D), mostanában, mégis egy való világból való géjséget boncolgatok ma.

Betoltam a Loverboyt a youtuberepeatbe és előveszem a sportkedvelők egyik mammut géjségét.

Mindenkinek van sportbuzi barátja, én a futball crazy ismerőseimből indulok ki. Tehát vegyünk alapul egy kitalált helyzetet. 

Kedd este van, a Manchester United játszik a Chelseavel és megveri 2-1re. Egyik barátunk, nevezzük Tommennek, Polgárdi-i lakos, hazajön a fészbukcsetre és nagy boldogan közli hogy: "IGEN! NYERTÜNK! GLORY MU!"

A képen az egyetlen normális google keresés-i kép van a "polgárdi futball klub" kifejezésre :D

Na most ez mennyire géj, hogy azt hiszi hogy az Ő csapata egy randomra kiválasztott külföldi csapat, aminek a manchesteri lakosság, esetleg az angol nép teljesen jogosan szurkolhat. De kérdem én, Tommen miért nem Polgárdival azonosul többes szám első személyben? Miért vetemedik olyan géj viselkedésre hogy az idézőjeles "csapata" valami random sikeresebb futball klub?

Ennek a géjségnek a kivédése rendkívül egyszerű. Egy mondattal meglehet oldani hogy géj barátod elgondolkozzon. Íme:
Tommen-"Nyertünk!! Rio Ferdinand mekkorát fejelt! A Legjobb játékosunk LÖL!" Gykr/Ti-"Wow Tommen, komolyan? Polgárdi leigazolta Ferdinandot és megverte a Chelseat? Nemmondod :O Mekkora futballtörténelmi esemény :OOOOO"

Ennek a válasznak a hatására teljesen ideges lesz bármelyik külföldi csapatnak szurkoló ember, temeg remekül szórakozhatsz és trollvigyorral arrébb ugrálhatsz.

Mivel ilyen könnyű ezt a jelenséget betrollkodni, egyértelműen kijelentem hogy random külföldi focicsapattal azonosulni: GÉJ.

Ó, igen, mi másról is írhatnék új bejegyzést, mint arról a témáról, ami leginkább beragyogja szürke napjaimat: igen, az INTERNETZ-ről lesz szó!

Mielőtt elkezdeném a mai téma kifejtését, őszintén megvallom, hogy ha az internetz-ről van szó, én egy picikét sznob vagyok: szeretem az igényes oldalakat, az eredeti, érdekes cikkeket, amelyekről látszik, hogy a készítők nem csak úgy random összedobálták, hanem tényleg foglalkoztak is vele. 

Pont ezért nem voltam igazán soha oda mindannyiunk kedvenc humorforrásáért, a 9gag-ért sem, de azt azért nyilván elismerem, hogy a cuki állatkák és szar mémek mellett mindig találni rajta igazán igényes képeket, videókat. Mint minden jól működő, sikeres dolgot, a 9gag-et is megtalálta a világ egyik legszörnyűbb dolga, a magyar internetz, amely hamarosan egymillió igénytelen 9gag-klónt dobott ki magából, amik ontják a szennyet: jobb esetben a google képkeresőjéből, rosszabb esetből a 9gag-ről átvéve, netalántán lefordítva.

És itt lép képbe a sznobfaktorom: ezek az oldalak ugyanis valamiért elképesztően népszerűek, a lenyűgöző azpara.blog.hu-nak 30.000 rajongója van, úgy hogy, ha ránézünk az oldalára, tényleg nem találunk mást, mint macskás képeket, lefordítot mémeket, random csöcsös képeket... Még szerencse, hogy mindannyin ÓRIÁSI betűkkel ott virít a blog vízjegye, pedig kb. annyi közük van ahhoz a képekhez, mint ennek a laptopnak a NASA irányítóközpontjához, SEMMI.

Persze nem azt mondom, hogy a GVNG a világ legkorrektebb blogja, de a képeinket igazából csak kölcsönözzük, a tartalmunk pedig teljesen eredeti - szerencsére azért nem mi vagyunk az egyetlen, eredeti vicces oldal a magyar internetzen, ott van a zseniális Zárthelyi Osztály, a Párkocka, vagy éppen az Exszakasz. Még szerence, hogy csak a nemzetközi internetzről lopják és vízjelezik a dolgokat, és a nyilván más által készített, hazai képekhez nem nyúlnak.

Ja nem.
Azpara és társai, bocsi, de ez GÉJ.

Nos, igen. Én is néhány szóban összefoglalnám tibeti utazásom tapasztalatait. Még nem tudom tökéletesen használni a kislábujjam a vakon gépeléshez, de sok mindenre rájöttem pár hónapos magányom után, legfőképp arra, hogy a buddhista szerzetesek nem géjek.

Íme egy kép, hogy hogyan is dolgozom mostanában

Vágjunk is bele első visszatérő postomnak:

Tudjuk, hogy napjaink marketingesei erősen izzadnak, hogy újabb és újabb találmányokkal, ötletekkel serkentsék a vásárlói kedvet, ösztönözve bennünket a hülyébbnél hülyébb dolgok megvásárlására. Ebből eredően számos erősen izzadságszagú, tökéletesen értelmetlen dolgot lát napvilágot. Talán pont ezt a savanyú emberszagot elnyomandó hozzák létre a különböző illatosított dolgokat.

A kérdésem a következő: Miért illatosítunk olyan dolgokat, amiknek nincs értelme? Gyermekkorom egy komoly traumája volt az illatos radírral való első találkozásom. Miért van vanília illata egy olyan dolognak, amit nem lehet megenni? Szörnyűség. Egyszerűen nem értem a küldetését. A tolltartó, amit naponta háromszor kinyitsz legyen illatos? Esetleg a lap, amiről kiradíroztad a dolgokat? Vagy még talán a radírozás játékélményét fokozandó találták ki ezt a világi géjséget? Hmm… vajon hány gyerek fejében fordult meg, hogy most direkt elrontok valamit, csak azért, hogy újra érezhessem radírom illatát…  Pont annyi értelme van, mint egy illatosított ollónak.

(annyira megenném ezeket a radírokat, tisztára mint a gumicukrok... ráadásul még az illatuk is jó. De miért???!)

Következő pontom nem lesz újdonság, a világ összes embere tudja, az illatosított zsebkendő GÉJ. Ez a fajta illatosítás még valamilyen szinten érthető is lehetne, hiszen az orrunkhoz emeljük, ez a küldetése. Viszont ugye általában olyankor fújjuk ki az orrunkat, amikor náthásak vagyunk. Ezért az illatosítás teljesen értelmét veszti, tekintve hogy nem vagyunk képesek érzékelni. A másik lehetőség, hogy valaki mindig hord magánál illatosított zsepit. NE! Magam előtt látok egy embert, akinek eszébe jut, hogy hmmm, milyen jó illatú a zsepim, most kicsit megszagolom… he?

Az utolsó GÉJségre nem is szánnék sok időt. Illatosított WC-papír. Ez a géjségnek egy olyan foka, amihez nem találok szavakat. Most komolyan, ki annyira géj, hogy azt higgye, ettől jobb illatú hátsóval távozhat a WC-ről? Elképzelek egy ilyen otthont. Ó, basszus, kifogyott a WC-papír! De nem baj, mert van nálam illatosított zsepi!

(Vajon miért nem forgalmaznak még fing illatú wc-papírokat? Legalább arra lehetne fogni a szagokat...)

Komolyan gondolkozom olyan dolgokon, amiket még lehetne illatosítani. Így létrejöhetne az illatosított balta, illatosított sín, vagy esetleg az illatosított jegykezelő automata.
GÉJ! Ne vegyetek ilyeneket!