Akik követték az eddigi írásaimat, azok tisztában lehetnek azzal, hogy általában lelkesedek mindenféle internetes menőségek iránt, de azért mindig akad egy-két olyan szolgáltatás, aminél soha nem értettem a hájpot.

A legjobb példa erre egyértelműen a Twitter (jó, a Tumblr még jobb példa, de arról még írni is derogál), amit egész egyszerűen nem sikerült felfognom az évek során, de úgy tűnik nem én vagyok egyedül.


Hogy a géjséget bebizonyítsam, először elmesélem a saját tapasztalataimat a Twitterrel kapcsolatban, majd idézek egy-két szakmai cikkből, amelyek világosan bizonyítják, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak.

Online kockaként egészen hamar, már 2009 elején regisztráltam a Twitterre, majd azonnal meg is állapíthattam, hogy gyakorlatilag semmi értelme nincs használnom, hiszen 0 általam ismert van regisztrálva, a random celebekre pedig egyáltalán nem vagyok kiváncsi.

Később kicsit változott a helyzet, ugyanis szűk baráti társaságunkból mindenki regisztrált, majd aktívan használni kezdte az oldalt, ami ugyan azt jelentette, hogy már történtek dolgok a Twitteren, de valójában pontosan annyit tudott nyújtani, mint egy hatszemélyes levlista. Annyi kivétellel, hogy a levlistára nem írom fel, hogy épp most megyek el a boltba/wc-re, vagy nem ismétlem meg 6-szor, hogy mennyire nincs kedvem tanulni...

Ilyenekről maradhatunk le, ha nem vagyunk fenn Twitteren!

Azóta teljesen kivontam az életemből a Twittert, és egyáltalán nem is hiányzik, ugyanis a Facebook pontosan ugyanazt nyújtja, mint a Twitter, csak nincsen idióta 140 karakteres limit, fenn van minden ismerősöm, nem frissít mindenki állapotot 5percenként, megjelennek a képek és a videók és még vicces/nemvicces alkalmazások is vannak rajta!

Ami igazán elégedettséggel tölt el, az az, hogy nem csak én gondolkodom így: bár a jelenlegi trendek szerint a Twitter nagyon menő, ha valaki egy kicsit mélyebben beletekint, akkor meglátja, hogy az aktív felhasználók száma csak töredéke az összes regisztráltnak, tele van spammel, a magyar jelenlét pedig még mindig minimális.

A hab a tortán pedig az, hogy a cég vezetése is tisztában van azzal, hogy a sztárolás ellenére semmiféle üzleti modell nem áll a cég mögött, az alapítás óta körülbelül 0 profit folyt be a céghez, és nagy valószínűséggel a közeljövőben sem fogják megtalálni az aranytojást tojó tyúkot (lásd a Google szenvedését az amúgy zseniális YouTube-bal). 

Nem vagyok egy Nostradamus, de azért egy kisebb összeget fel mernék rakni arra, hogy a jelen második legGÉJebb internetes szolgáltatására 10 év múlva már senki sem fog emlékezni...