Ez a bejegyzést tele lesz tűzdelve dzsatab videókkal, hiszen csak akkor látjátok a nemgéjséget igazán, ha halljátok (omg milyen mondat ez).  

Zeneszerető bajtársaim, gondolkodjunk el kicsit életünk zenei folyamában hány női énekessel fellépő formációra mondtuk már hogy géj ( igen a szimplán csajos, kommersz blabla stb jelzőket sűrítettem a géj kifejezésbe). Gondolhatjuk jogosan, a Pussycat Dolls, a Spice Girls vagy bármien lányformáció tagjaira és énekeseire, a női szólóénekesekre hogy géjek. Természetesen itt nem a nemi identitásukra gondolok.

NODE, hölgyeim és uraim, van pár képviselője a gyengébbik nemnek, aki bizony minden femininségével és magasabb hangjával a nemgéjség Wonder Womanjévé válik.

Elsőnek kezdjünk kicsit lájtosabb hölggyel, a The Metric frontembere Emily Haines az indie műfaj egyik régi motorosai közé tartozik. Íme a Monster Hospital ami a genre egyik legkevésbé géj száma (igen férfi előadók számait is belevéve).

A rock and roll kemény frontjain ássa a lövészárkot a csodálatos Juliette Lewis, (aki nem elég hogy a Született Gyilkosokban Woody Harrelsonnal szivatta a népeket, és az Alkonyattól Pirkadatigban mexikói vámpírokat mészárolt) és az utóbbi évek egyik legnemgéjebb rockformációjában szerepel. A Juliette and the Licks annyira tősgyökeres és eredeti rockot játszik hogy azt öröm hallgatni. Bon Apetit: 

Harmadik példának a hardcore szerelmemet szeretném felhozni. Candace Kucsulain olyan erővel robban be az agyadba és a zsigereidbe hogy lever a lábadról. A nemgéjség egy olyan dimenziójában lebeg ahova sok férfitársunk sem jut el életében. 

Ezek után mind láthatjuk hogy epikus játékélmény női frontember mellett dönteni, és nemelég hogy remek a hangjuk még szép látványt is tudnak nyújtani, ami lássuk be egyáltalán NEMGÉJ.