Már az igazolványképek felhasználási módja is erősen indokolatan, hiszen az igazán fontos okmányokhoz helyszínen csinálnak fotókat, a nem túl fontos igazolványoknál pedig gyakorlatilag nem is kell a kép. Azonban ott van egy különleges kategória, a "nem vagyok fontos, de annak akarok tűnni", így sajnos egy egyetemi indexhez vagy egy kondibérlethez szükségünk van fotókra. Igazából ezzel nincs is nagy baj, tényleg igazolni kell magunkat, na de akkor mit is tegyünk ilyenkor?
A képszerzés klasszikus metódusa az, hogy elmész egy fényképészhez (kutatásaim alapján Budapesten 2009 óta senki nem csinált ilyet) vagy inkább keres egy automatát, ahol 800-1000 forintért pár percen belül hozzádvágnak négy fotót. Csakhogy! Minek neked négy? Miért fizetnél 1000 forintot ezért? Ezeket a kérdéséket olyan szívesen feltenném minden embertársamnak, aki ezzel a módszerrel szerez igazolványképeket. Van ugyanis egy elképesztően "modern" módszer, ami abból áll, hogy fogod magad, és a megadott méretre szabod a facebookos profilképedet vagy bármilyen elfogadható fotódat, és a legdrágább fotópapírra színesben nyomtatva kapsz magadról 16!!!! képet kb. 200 forintból.
Emberek! Ne dőljetek be az igazolványkép-készítő maffiának! Az igazolványkép-készítés GÉJ!
A téma géjségét amúgy tovább bizonyítva, hogy a világ hivatalosan is leggéjebb filmjének, az Amélie csodálatos életének a férfi(?) főszereplője abban talál boldogságot, hogy eldobott igazolványképeket gyűjt a metrós fülkék mögül... Lehet ennél géjebb dolog a világon???
Utolsó kommentek