Beszélgettem Szajával meg Kidugittal a minap és beugrott az utóbbi évtizedeket végigkísérő géjség, ami Magyarország népbetegségei közül az egyik legviccesebb.

Emlékeztek a 90'es évek hajnalán Isaurára és Esmeraldára? Valószínűleg ti is végigkísértétek kiskorotokban a történeteket, hacsak nem bicikliztetek vagy legóztatok vagy járattal a szüleitek valami gyökér délutáni elfoglaltságra. 

Na, ez mind szép és jó, de amikor az unatkozó háziasszonyok két pitesütés között elkezdtek csapatokba verődni és pénzt gyűjteni Isaura felszabadítására, és Esmeralda szemműtétjére. Ha ez nem géj hogy azthiggyük hogy a kisnyugdíjból összekuporgatott forintocskáinkból kedves latin hősnőnk kiszabadulhat vagy visszanyerheti szeme világát, akkor nemtudom mi az.

Hoznék egy most recentebb példát fiatalabb olvasóinknak is. 

Mindannyiunk kedvence, a Barátok Közt sorozat immáron évek óta (sőt vanmár az több mint egy évtized is) bástyaként áll az elkaszált sorozatok és műsorok között, majdnem Simpson családi szívósságról téve tanúbizonyságot. 

Valamikor olvastam a Story magazinban (igen, hahaha) hogy Szőke Zoltán nyaralni ment a családjával. Na mondom király ezt elkell olvasnom hogy miújság a jóöreg Miki bá-val. Zoltán/Miklós elmesélte a történetet, amikor a sorozatbeli lelövése után a horvát tengerparton megtalálták a szintén ott nyaraló magyarok. 

-Berényi úr! Mien szépen beforrt a sebhely! Hát nemis látszik! Fájt amikor meglőtték? Hogyhogy ien hamar felépült?-kérdezgették.         

Na ezek után mondom én azt, hogy nem felfogni hogy a sorozatok szereplői nem létező emberek, vitathatatlanul GÉJ