Ennek a bejegyzésnek a témája annyira kézen fekvő volt, hogy még most is meg vagyok döbbenve azon, hogy nem nekem jutott ez eszembe, hanem egy témaajánlás alapján vágok bele a témába...
Először is, azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy én elismerem napjaink egyik leghíresebb írójának, Paolo Coelho munkásságát, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet kell értenem vele. Az óriási hype hatására én is kipróbáltam, hogy mit tud ez a gyermek, és elolvastam az Alkímista című könyvet, ami a modern irodalom egyik legtöbb nyelvre lefordított alkotása - csak azt nem tudom, hogy MIÉRT?
Már a könyv borítója is géj.
Maga a könyv ugyanis egy elképesztően sablonos, bugyuta és tenyérbemászó olvasmány, ami arról szól, hogy egy pásztorfiú megálmondja, hogy van valami kincs az egyiptomi piramisok aljában, majd elmegy oda és kiássa azt. És kész. Szóval én kérek elnézést, hogy nincs kedvem a könyvben rejtőző elképesztően mély allegóriákkal szenvedni vagy egy másik Coelho-könyvet elolvasni - már-már annyira fájdalmas élmény volt olvasni, mint Jersey Shore-t nézni.
A Coelho névre rákeresve aranyos kisnyuszikat kapunk a google-ben, maradjunk is ennél.
Azon kívül, hogy leszögezzük, hogy Paolo Coelho = GÉJ, két melléktételt is mindenképpen meg kell említenünk: először is, Paolo Coelhoért szenvedélyesen rajongani = GÉJ, másodszor pedig Paolo Coelho idézetet használni/mondani bármikor, bármilyen körülmények között = GÉJ. Csak egy példa:
A Jót nem tudjuk egybegyűjteni. A Jó Ereje mindig szétszóródik, akár a Fény. Amikor kiárasztod a Jó rezgéseit, az az egész emberiségnek a javára válik.
Viszont azt el kell ismernem, hogy néha igaza van a mondásnak, miszerint minden géjben ott van valami nem géj: az öreg Coelho teljes mellszélességgel támogatja a könyveinek torrentre való feltöltését - más kérdés, hogy KI A FRANC SEEDELI EZT?
Utolsó kommentek