GÉJ vagy NEM GÉJ?

 Minisorozatunk második mérföldkövéhez érkeztünk. Gondolom nagy részetek jár moziba, vagy ha nem is, nagyjából ismerős a megjelenő filmekben. 

Mivel énis figyelemmel követem a film megjelenéseket, volt lehetőségem megfigyelni egy géj tendenciát. A romantikus vígjátékok/vígjátékok címadásai egy kaptafára készülnek a határozói igenevek széles tárházára épülve. Hadd hozzak erre konkrét példákat is.

1. Felkoppintva (Knocked Up-2006)

Az igenevek zászlóshajója, katherine heigl teherbe és végül szerelembe esik egy nála kategóriákkal kevésbé szép férfival. Itt még valahol jogosnak is éreztem az angol cím alapján a névadást.

2. Lekoppintva (Forgetting Sarah Marshall-2008)

A hullám következő képviselője, mindannyiunk kedvenc Marshall Erikksen-je szerencsétlenkedik egy trópusi üdülőhelyen. Ittsem lenne gond a címmel, persze a szokásos bugyutaságától eltekintve. Én értem hogy ugyanazok a készítők, de mégis külön filmekről beszélünk.

3. Felhangolva (Get Him to the Greek-2010)

Ez az a film ami engem személyesen a legjobban idegesít mert az egyik kedvenc filmem lett mióta megnéztem. Russel Brand és random dagi színész Londonból Los Angelesbe igyekszik, de nehezíti ezt Brand karakterének rocksztár viselkedése. Nem értem miért kell az eredeti címtől TELJESEN eltérő nevet adni, és olyan filmekkel összehozni aminek semmi köze hozzá. Nembeszélve arról hogy elbasszák egy amugy jófilmnek minden esélyét arra hogy aki a magyar címet hallja először, valaha is megnézze. 

Tehát vonjuk le a következtetést, folytatni az először sem működő bugyuta címadást, GÉJ.

Napjaink retró hullámával együtt, újra szárnyalásba kezdett a Tisza Cipő is.

Az 1942-ben Martfűn alapított gyár hátterében a Cikta Rt. nevű vállalat állt. A gyár nem sokáig bírta, 1949-ben államosították, és így kapta a Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat nevet. Ezzel a közé a kevés gyár közé került, amely jól járt az államosítással. Az azóta is szárnyaló Tisza név itt indult el diadalútjára. Az ’50-es, ’60-as években leginkább hazai piacra termelt, azonban a ’70-es, ’80-as évek meghozták a sikert a Tisza számára. Mindenkinek ajánlom a következő videót. Elllkééééépesztőőőő!!

A legújabb dobásként a Tisza üzletet nyit Bécsben. Bár tudom, hogy Bécsbe karácsonyi vásárra menni géj, de azért egy Tisza üzlet menőn festhet Budapest testvérvárosában.

Azt gondolom, hogy mindenki életében el kell, hogy jöjjön a pillanat, amikor megveszi élete első Tisza Cipőjét! Akinek már eljött ez a pillanat, az tudja, hogy életünk egy meghatározó élménye.

Vegyél Tisza cipőt, és akkor NEM leszel GÉJ!

Ennek a bejegyzésnek a témája annyira kézen fekvő volt, hogy még most is meg vagyok döbbenve azon, hogy nem nekem jutott ez eszembe, hanem egy témaajánlás alapján vágok bele a témába...

Először is, azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy én elismerem napjaink egyik leghíresebb írójának, Paolo Coelho munkásságát, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet kell értenem vele. Az óriási hype hatására én is kipróbáltam, hogy mit tud ez a gyermek, és elolvastam az Alkímista című könyvet, ami a modern irodalom egyik legtöbb nyelvre lefordított alkotása - csak azt nem tudom, hogy MIÉRT?

 Már a könyv borítója is géj.

 Maga a könyv ugyanis egy elképesztően sablonos, bugyuta és tenyérbemászó olvasmány, ami arról szól, hogy egy pásztorfiú megálmondja, hogy van valami kincs az egyiptomi piramisok aljában, majd elmegy oda és kiássa azt. És kész. Szóval én kérek elnézést, hogy nincs kedvem a könyvben rejtőző elképesztően mély allegóriákkal szenvedni vagy egy másik Coelho-könyvet elolvasni - már-már annyira fájdalmas élmény volt olvasni, mint Jersey Shore-t nézni.

A Coelho névre rákeresve aranyos kisnyuszikat kapunk a google-ben, maradjunk is ennél. 

 Azon kívül, hogy leszögezzük, hogy Paolo Coelho = GÉJ, két melléktételt is mindenképpen meg kell említenünk: először is, Paolo Coelhoért szenvedélyesen rajongani = GÉJ, másodszor pedig Paolo Coelho idézetet használni/mondani bármikor, bármilyen körülmények között = GÉJ. Csak egy példa:

A Jót nem tudjuk egybegyűjteni. A Jó Ereje mindig szétszóródik, akár a Fény. Amikor kiárasztod a Jó rezgéseit, az az egész emberiségnek a javára válik.

Viszont azt el kell ismernem, hogy néha igaza van a mondásnak, miszerint minden géjben ott van valami nem géj: az öreg Coelho teljes mellszélességgel támogatja a könyveinek torrentre való feltöltését - más kérdés, hogy KI A FRANC SEEDELI EZT?

 Mivel minden magára valamit is adó ember látta a „300” című filmet, fel sem merül bennem, hogy valaki ne értené a címet.

A film az ókori görög történelem egyik legjelentősebb csatáját dolgozza fel. A spártaiak legendás bátorsága, és bajtársaik tisztelete például szolgálhat a történelem bármely szakában élő embereknek. A csata a thermopülai szorosban zajlott. A szoros görögül annyit tesz: forró kapu. Bár eredetileg a hegy lábánál levő meleg vizű forrásokról kapta a nevét, a spártaiak Kr. e. 480-ban a perzsák alatt is felforrósították a talajt. Bár a szoros elesett, Görögország megmenekült, mivel a perzsák annyi veszteséget szenvedtek, hogy kénytelenek voltak hazatakarodni.

Visszatérve a filmhez, azt kell mondjam ha valami, akkor ez nem géj. A 300-ban ugyanis egymást követik az ultra nem géj jelenetek. A következő kép az epikus „öld a követet!” jelenetből származik.

 This is gay!

Gay? THIS IS NOT GAAAAAAAAYYYY!!!!

Amellett, hogy a világ legmenőbb szövegei hangzanak el a filmben, akár még blogunk címerébe is belekerülhetne Leonidasz és Xerxész. Xerxész ugyanis Leonidasz teljes ellentéte, ha durvábban akarnám megfogalmazni, a világ búzája. Nézzük meg a következő képet, ahogy a kis láncos testű majomkópé ráteszi a kezeit Leonidaszra! GAY.

 Ha van akit az eddigiek nem győztek volna meg, akkor felteszem a kérdést: Hogy lehetne gay, aki ilyen esernyőt használ? 

Tudom, hogy ezzel sokak nemtetszését fogom kiváltani, de megkockáztatom, hogy ezek 300-an megaláznák még Chuck Norrist is.

 Leonidasz annyira nem géj, hogy komolyan gondolkozom a névváltáson: gayvagyleonidasz.blog.hu

A fejlődésünket nem lehet megfékezni - mi sem bizonyítja jobban ezt az állítást, mint az a tény, hogy ma a GVNG megkapta az első vendégírását, a rendkívül aktuális és igaz bejegyzést köszönjük milanovits-nak!

Bizonyára, mint minden muzulmán Mekkát, ti is mint minden jóravaló magyar egyszer felkerestétek már életetekben a bécsi karácsonyi vásárt. Előre szeretném bocsátani, hogy nem Béccsel van a bajom, mert szerintem teljesen jogosan választották többször is a világ legélhetőbb városának, hanem az adventi szezonnal, ami ez alól mindenképp kivétel!

Mi is a legnagyobb baj Béccsel? Az, hogy egy percig sem érzed úgy, hogy külföldön vagy. Ha elutazol valahova, meg van annak a varázsa, hogy fennhangon röhöghetsz és becsmérelheted a metrón szemben ülő ízléstelen öltözékét, vagy elküldheted a picsába az árust, aki valami szart akar rád sózni. Ezt Bécsben megtenni teljességgel lehetetlen, mivel eleve is rengeteg magyar van, de decemberben ez az arány, szinte 50% fölé kúszik… Magyarok az utcán, magyarok a boltokban, magyarok a villamoson, MAGYAROK MINDENÜTT!!

A képen szereplők 76,4%-a magyar.

Nem ritka, hogy magyar a pincér, vagy az eladó, sőt, hogy a Rathausnál is nyugat-magyarországi kézművesek árulják az autentikus cserépfurulyát vagy a báránytakarójukat, mintha csak a Vörösmarty téren lennénk… Mindeközben pedig hatalmas a tömeg, mindenki magyarul tolakszik, magyarul szidja a mellette tolakodót és konkrétan MINDEN UGYANAZ, mint itthon, csak kétszer akkora meg szebben ki van világítva.

Egy picit giccses. Picikét.

A géjség pedig a karácsonyi vásárral nem r véget. Ha lehet még ennél is géjebb a szocializmusból visszamaradt vásárlási kényszerünk. Hiába van majd’ 20 éve itthon is H&M, Peek & Cloppenburg vagy éppen Rossmann, valahogy még 2010-ben is sokan ráizgulnak egy bécsi FA dezodorra, vagy egy-egy leértékelt ruhára. Én aláírom, hogy a Kärtner Strasse csodálatos a karácsonyi fényárban és, hogy hangulatos elszürcsölgetni egy műanyagpoharas Glühweint 3 €-ért a Grabenen, de beláthatjuk, hogy ezt itthon is megtehetjük 2 BKV jegy áráért…

Egy szó, mint száz: Bécs karácsonykor GÉJ! Menjünk inkább tavasszal, vagy nyáron! Nézzünk meg egy jó kiállítást, bulizzunk egyet a Donau Inselen a helyi fiatalsággal és máris sokkal kevésbé érezzük géjnek az élményt!

Szerintem itt nagyon belenyúltam. Ezt a problémát mindenki ismeri. Nemis akarok annyira belemenni, mert akkor EGYMILLIÓ sort kellene írnom. 

Nnnna vágjunk is bele. Ugye király hogy van magyar szinkron mert aki nemtud angolul igy megismerheti a külföldi filmeket, és nekünk angolul beszélőknek is jólesik néha a kikapcsolódás.

DE amilyen címeket tudnak kitalálni az vmi horribilis.

Három kategóriát szeretnék kiragadni ebből a hatalmas óceánból ami szerintem a leggéjebb.

1. Folytatásos címeket adni egymáshoz semmi közű filmeknek.

Arra gondolok ebben a nagyon furán megfogalmazott mondatban, amikor a Döglött cápák támadása 1 (Attack of the Deceased Sharks) és a Döglött cápák támadása 2. (Dead Jaws) ámbár semmi közük egymáshoz, a produkciós irodán keresztül az utolsó világosítóig semmi sem egyezik,fordítóink mégis úgygondolták jó ötlet lenne folytatásként beállítani őket. Mennyire géj már ez?  

(a fent említettek nem létező filmek, csak a példa beállítására találtam ki őket)

folytatása következik.

Miközben menekülünk az Ausztáliáról szóló bejegyzés okozott népharag elől (pedig ignácznak szerintem abszolút igaza van), próbálunk egy olyan csontot dobni a kedvenc olvasóközösségünknek, amivel nagy valószínűséggel mindenki egyet fog érteni.

Megmondom őszintén, én nem vagyok a tehetségkutató műsorok nagy kedvelője, de azt azért elismerem, hogy néha tényleg olyan tehetségek tűntek fel ezekben a műsorokban, akikért bizonyosan kár lett volna, ha elsüllyednek az ismeretlenségnek. Ez rendben is van, ez a műsor célja - de kérdem én, miért kell akkor a 12. kiesőből is celebet csinálni?

Valószínűleg okkal esett ki a műsor elején, mert vagy a kutya nem kiváncsi rá, vagy egyszerűen nem énekel jól. Bármelyik is igaz a kettő közül, innentől kezdve világos, hogy az adott arcnak nem kellene klipet/nagylemezt/koncerteket adni, mert VAGY NEM ÉRDEKEL SENKIT VAGY NEM TUD ÉNEKELNI! Capiche?

 Beszélgettem Szajával meg Kidugittal a minap és beugrott az utóbbi évtizedeket végigkísérő géjség, ami Magyarország népbetegségei közül az egyik legviccesebb.

Emlékeztek a 90'es évek hajnalán Isaurára és Esmeraldára? Valószínűleg ti is végigkísértétek kiskorotokban a történeteket, hacsak nem bicikliztetek vagy legóztatok vagy járattal a szüleitek valami gyökér délutáni elfoglaltságra. 

Na, ez mind szép és jó, de amikor az unatkozó háziasszonyok két pitesütés között elkezdtek csapatokba verődni és pénzt gyűjteni Isaura felszabadítására, és Esmeralda szemműtétjére. Ha ez nem géj hogy azthiggyük hogy a kisnyugdíjból összekuporgatott forintocskáinkból kedves latin hősnőnk kiszabadulhat vagy visszanyerheti szeme világát, akkor nemtudom mi az.

Hoznék egy most recentebb példát fiatalabb olvasóinknak is. 

Mindannyiunk kedvence, a Barátok Közt sorozat immáron évek óta (sőt vanmár az több mint egy évtized is) bástyaként áll az elkaszált sorozatok és műsorok között, majdnem Simpson családi szívósságról téve tanúbizonyságot. 

Valamikor olvastam a Story magazinban (igen, hahaha) hogy Szőke Zoltán nyaralni ment a családjával. Na mondom király ezt elkell olvasnom hogy miújság a jóöreg Miki bá-val. Zoltán/Miklós elmesélte a történetet, amikor a sorozatbeli lelövése után a horvát tengerparton megtalálták a szintén ott nyaraló magyarok. 

-Berényi úr! Mien szépen beforrt a sebhely! Hát nemis látszik! Fájt amikor meglőtték? Hogyhogy ien hamar felépült?-kérdezgették.         

Na ezek után mondom én azt, hogy nem felfogni hogy a sorozatok szereplői nem létező emberek, vitathatatlanul GÉJ

Ennek a blognak célja nem elmerülni a közösségi média mocsarában, de vannak olyan dolgok, amelyek annyira géjek, hogy bejegyzés megírásáért sikítanak. Ebbe a fantasztikus csoportba tartoznak a páros adatlapok is - legutóbb 2 évvel ezelőtt, az iwiwen láttam ilyen csodákat, és egészen meg is felejtkeztem erről a szörnyűséggel, amikor aztán a mai nap... a fészbukon is szembejött egy.

Az iwiwen még rendben volt, a színvonalnak tökéletesen megfelelt...

többször felemeltem a szavam a fészbuk eliwiwesedése ellen, de azt hiszem, ez volt az utolsó szög a koporsón. DE KOMOLYAN? Mi a francért regisztrálna két személy együtt egy adatlapon??? Én elhiszem, hogy nagyon szeretik egymást és dúl a láv meg minden, de ők attól függetlenül KÉT KÜLÖN személy, külön élettel, külön ismerősökkel, külön dolgokkal, ami erősen azt jelenti, hogy KÉT KÜLÖN adatlapon kellene létezniük. Aztán ha annyira szeretik egymást, akkor jelöljék be, hogy kapcsolatban vannak egymással, és mindenki boldog lesz - én is, ők is. 

De a fészbukon is? És amúgy is, milyen emberek rajonganak a Summer Sistersért?

Szerencsére eddigi életem során SOHA nem jelölt még be egy ilyen förmedvény, de ha valaha megteszi bárki, akit ismerek, akkor meg fogom keresni, ÉS LE FOGOM TÉPNI A FEJÉT. És nem viccelek. Ezt vegyétek fenyegetésnek. 

Szumma szummmárum: a páros adatlap GÉJ, olyannyira, hogy minden eddigi témám közül ezt tartom jelen pillanatban a leggéjebbnek.

Nincs olyan ember Magyarországon, aki ne ismerné a Túró Rudi-t. Mindenki ismeri, és én még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy utálja. Ezután nem lesz nehéz bizonyítani a cím helytállóságát, viszont úgy érzem, hogy szánnunk kell néhány sort eme kiválóság tiszteletére.

Ezt pedig azért gondolom, mert bár számunkra már teljesen természetes, a „desszert” neve hagy némi kívánnivalót maga után géjségi szempontból. Soha vagy ritkán gondolunk bele, hogy egy túrós rudat veszünk a boltban.

 Egyébként tudni kell, hogy a név bevezetésekor kisebb botrány kerekedett, nyilván a géj áthallás miatt. Ezért is most el kívánok törölni minden olyan gondolatfoszlányt is, amely a Túró Rudi géj voltára irányulna.

A Túró Rudi király cucc, ezt bizonyítja az is, hogy többen is próbálták utánozni (Danone „géj” Rudi), valamint több országban is gyártanak bevallottan Túró Rudi hasonmásokat. Bár a Piros Pöttyös az igazi, azért megemlítném milyen néven futott be más országokban. Ausztria: Landfrisch Rudi, Észtország: Vanilla Ninja, Kína: Túró Kiittyy, Lengyelország: Danio Batonik, Európában általánosan: Dots.

Több barátommal beszéltem a Túró Rudiról, és végezetül az ő gondolataikat osztanám meg (tudom, klasszikusokat csak pontosan, vagy sehogy, de nem emlékszem, ezért megpróbálom a lényegét visszaadni):

„A Túró Rudi, a világ legviccesebb dolga. Az oroszok ideküldtek egy kiló túrót, mire mi azt mondtuk: Áh, ez így szar önmagában, vonjuk be csokival!” (SZV)

a másik:

„A Túró Rudiból nem elég egyet megenni, mert mire elkezded, már el is fogyott. Olyan, mint egy rossz ribanc. Felizgat, aztán otthagy. ” (PM)

 Ki-ki, értékelje a véleményeket saját belátása szerint. Egyet viszont biztosra állíthatok: a Túró Rudi NEM GÉJ!